Segítség! Még mindig olyan a hasam, mintha kismama lennék!

Kép: www.flickr.com

Jártál már úgy, kedves SzupeRmami, hogy az ismerősök mosolyogva kérdezték,  mikorra várod a Babádat, holott ő már épségben világra jött, sőt, már-már mászni, járni kezd? Az ilyen érdeklődés utáni válasz egyébként nem tudom, hogy kinek kellemetlenebb: a kérdezőnek vagy a kérdezettnek. Minden esetre akinek gyermeke van tudja (hacsak nem rendkívül szerencsés alkat), hogy sem a pocak, sem pedig a többi babahusi nem fog magától távozni. Sőt! Azt a pár rajtunk maradt kilót a szoptatás és a 200%-on való megállás nélküli pörgés esetenként még akár el is koptathatja, a pocakot azonban nem fújja el a szél.Higgy nekem, ismerem az  érzést, amikor belenézel a tükörbe esténként, amikor ezt megengedheted magadnak abban a 10 percben, amit a fürdőszobában EGYEDÜL tudsz tölteni, miután a Kisded(ek) az igazak álmát alusszák. A karod alakul, a lábaid szépen kezdenek erősödni, a kistoka is kopóban (hála a tudatosságnak, a fogösszeszorító és igen, esetenként baromi nehezen tartható következetességnek, valamint a rengeteg erőfeszítésnek) , de a pocak, az a fránya pocak még mindig ott integet. Én már tudom, mi ez (és szerintem Te is sejted). A szétnyílt hasizom. Várandósságom során – ahogy ez természetes – eltávolodtak egyenes hasizmaim egymástól, hogy a Babának legyen helye nődögélni. Éppen csak az a gond, hogy a két hasizmot összekötő linea alba, amely nem más, mint egy tömött kötőszövetből álló fonadék (magyarul fehér vonal) megnyúlt és a harmadik várandósságom alatt el is szakadt. Így tehát a hasizmaim nem záródtak, vagyis úgy maradtak, ahová a terhesség alatt elvándoroltak pont úgy mint az őskontinensek anno. Kicsikét természetesen azért közelítettek egymáshoz az első három hónapban a Kicsi születése után hála a természetes regenerációnak, de sajnos a két egyenes hasizom között nem volt semmi, ami tarthatta volna azt a sok mindent, amely a hasunkban lapul. Szerencsémre kitanultam egy módszert, amivel kapcsolatban ha nem tudnám, amit már korábban magamon megtapasztalhattam, talán el sem merném hinni mindazt, amit a neten, illetve a média különböző csatornáin olvashatunk, hallhatunk. Ha nem ismerném a módszert, csak kesereghetnék minden este a tükör előtt, végleg búcsút inthetnék minden olyan sporttevékenységnek, melyt eddig leírhatatlan szeretettel és alázattal űztem (futás, spinning, súlyzós edzések) és csak a a köldöksérvem, a derékfájás és a későbbi, fentiekből következő egészségi problémák (további sérvek, inkontinencia és még sorolhatnánk) maradnának. De – és most jön a DE – hála Istennek volt szerencsém megtanulni, sikerrel alkalmazni és továbbadni a módszert, amellyel hozzám hasonló Édesanya társaimnak segíthettem és remélem, még fogok is a jövőben. Tegnap értem oda, ahol tavaly karácsonykor álltam. Vagyis pontosan oda tudtam visszacsatolni az övemet, ahová azt harmadik terhességem (és a második, valamint az első) előtt tettem. Boldog vagyok, hogy értője és gyakorlója lehetek Bagyinka Tímea LoveYourBelly módszerének és nagyon szeretném, ha Te, kedves SzupeRmami ugyanilyen boldogsággal és büszkeséggel nézhetnél hamarosan a tükörbe. Ehhez pedig tudod, hogy csak 3 dologra lesz szükséged?

Rád – aki megtanulja és gyakorolja a módszert RENDSZERESEN

A LoveYour Belly-re – amit elég EGYSZERmegtanulnod, hogy tudjál mindent a Rectus Diastasisról és magáról, a Módszerről, annak sikeres alkalmazásáról

Elszántságodra – amely nem hagy nyugodni és MINDIG fejlődésre sarkall, hogy erőközpontod rehabilitációja révén egy olyan mozgásban, kihívásokban és sikerélményekben gazdag életmódot élhess, mely nem csupán saját, hanem egész Családod boldogságának záloga lehet.

Csak ennyi.Neked is sikerül! Hidd el, érd el!

 

Recommended Posts

Leave a Comment