Szuper forma diéta nélkül nem megy! – És itt buktam el…

Kedves SzupeRmami!

Te is elhatároztad, hogy hétfőtől nekifogsz. Összeírtad, elmentél a boltba, megvetted, megcsináltad, három félét főztél. Mert a Nagy ezt eszi meg, a Kicsi még ezt nem eheti meg, Apa így szereti, de Te diétázol. A reggelit nem hagyhatod ki, a kávé tejjel tiltó listán, anélkül meg hidegen éhgyomorra (merthogy mindig így jut csak rá időd, igen, hiába is hitetlenkedik a nagymami, hogy az meg hogy lehet, de így van) kizárt, hogy meg tudd inni.

Délután kettőre már szédelegsz csak, mint az őszi légy, de még tuningol az elhatározás. Este a gyerekek elalvása után nekiugrasz a főzésnek, de jaj, még tornázni is kéne, mert az teszi fel az í-re a pontot. Oké, bedőlsz az ágyba fél 12-kor, de nem bírsz elaludni, mert várod a reggelit. Ekkor kel a Kicsi, aztán meg a Nagy, mert nehogy már pont őt ne dajkálja Anya, neki is kell a szerető ölelésed.

Reggelre annyira éhes vagy, hogy a szemeid kocsányon lógva kopogtatnak a konyhapulton, miközben csinálod a Kicsiknek a reggelit, húzod az örökmozgó másfél évesre a harisnyát és csizma nélkül lökdösnéd ki a “Nagyot” az ajtón, hogy induljatok már az oviba. Hazaesel fél 10-kor, lezavartad a pelenkavásárlást és MOST megreggelizel. Délre már ölni tudnál egy kocka csokiért a kialvatlanságnak és a bányász béka hímesebb fele alatt úszó vércukor szintednek hála. És zakatol tovább a gépezet a délutáni és esti műszakkal. Még csak-csak megcsinálod a külön saját másnapi kajádat, de tornázni, hát arra már agyban is képtelen vagy, nem még testben. És ekkor jön a kudarc, önmarcangolás, hogy miért nem megy és másnak miért.

Aki érzett már így, tegye fel a kezét! Ééééééén is! De mint mindenre, erre a fajta kudarcra is van megoldás. Mi? Az, hogy ne sztárdiétát kövess, ne küzdj a szélsőségekért, mert a mi kisgyermekes élethelyzetünkben ezek a kísérletek – lássuk be – 95%-ban kudarcra vannak ítélve. Legalábbis nálunk, átlagos Anyuciknál (csak, hogy ne kelljen a sokunk által nem kedvelt “anyuka” megszólítással élnem, bár ez engem sosem zavart, és a nagymamára is remélem, büszke leszek majd) minden bizonnyal. Komolyan mondom, már a várandósság utáni testsúly visszanyerése sem kis piskóta még akkor sem, ha kevés a felesleg a fent felsorolt akadályozó tényezők miatt, de megtartani sem könnyű. Harmadszor csinálom végig és eddig hiába próbálkoztam ilyen-olyan csoda módszerekkel (szénhidrát-mentes étrend ilyen idegi terhelés mellett szerintem elképzelhetetlen, vagy ordítok egész nap, mint egy oroszlán), egyik sem hozta meg az eredményt, mert nem bírtam kivárni.

Van viszont pár tippem, ami nekem bevált és meleg szívvel ajánlok Mindenkinek kipróbálásra. 🙂

  • Mindig reggel tornázom, mert akkor még mindenki friss. Megreggeliztetem a Csöppöket, mindenkit szépen felöltöztetek, elindítok Nekik egy játékot vagy gyerekdalokat és pikk-pakk letudom a max 30 perces, de nagyon (és itt a hangsúlyt remélem érzitek) NAGYON intenzív edzésemet, ami általában egész teste érint és tartalmaz kardio és erősítő elemeket egyaránt. Mondhatnám úgy is: edzek, mint a vaddisznó. 🙂
  • Mindig van itthon olyan ennivaló, amihez hozzá tudok nyúlni nyugodt szívvel, vagyis nem szabotálja a súlycsökkentés/tartás irányába tett kísérleteimet. Édesség gyanánt nagyon beváltak az olajos magvak (mandula, dió, mogyoró, plusz 1-2 szem aszalt gyümölcs pl. mazsola, utóbbiak ritkán és kis mennyiségben), a banán holland kakaóval turmixolva és néha-néha egy-egy fehérjeturmix. Van a kamrában puffasztott búza, ropogós “kenyér”, teljes őrlésű cukrozatlan pékáru. Van természetes édesítőm (kókuszcukor, nyírfacukor, méz), zabpehelylisztem, teljes kiőrlésű sima és tönköly lisztem, zabpelyhem, olíva olajom. Van a hűtőben valamilyen szezonális zöldség (most éppen sütőtök, cékla, savanyúságok, sárgarépa, feketeretek), mirelit süthető zöldségek. Sokszor van itthon túró, majdnem mindig van natúr joghurt is a hűtőszekrényben. És persze akad némi bulgur, rizs, néha quinoa és köles. Ezekkel, ha az ember kreatív, el tud lavírozni anélkül, hogy súlyosan “vétkezne”. De azért van itthon csoki is. 🙂 Ét és tej, mert bár az ét sokkal egészségtámogatóbb, a tejcsokit jobban szeretem. Ritkán igyekszem fogyasztani belőle és már meg is tudom állni. Ez is egy komoly személyiség fejlődés eredménye, de megvalósítható.
  • Iszom kávét. Reggel mindig, ebéd után általában. Napi két kávéban nincsen semmi rossz,csak arra érdemes ügyelni, az ember mit tesz bele.
  • Próbálok naponta 5-ször enni. A reggeli a legnagyobb kihívás a reggeli torna miatt, de dolgozom az ügyön. 🙂
  • Az étkezések között minimum 2,5, de maximum 4 óránál több időt nem hagyok eltelni. A legjobb megoldás erre pedig az, hogy a Kicsikkel egyszerre eszem. 🙂
  • És persze #FittenIszom, vagyis – új évi fogadalmam részeként – napi 2-maximum 3 liter energiamentes folyadékot veszek magamhoz.

Így már nem is olyan nehéz. Próbáljátok ki! Bárkinek megy ez, aki nem picit, de KŐ KEMÉNYEN elhatározza magát, hogy változtat, mert azért az elején minden változás odafigyelést és következetességet igényel.Nem “fog” meg “majd”, meg “egyszer” és persze “hétfőn”. Nem, hanem most agyban, és amikor a körülmények is kedveznek (vagyis amikor el tudsz pattanni az első “és-most-akkor-életmódotváltok”-bevásárlásodra egyedül (mert azért első alkalommal még kerestem én is a céljaimat támogató ételeket a boltok polcain), akkor. De fontos tudni, hogy ez senkinek sem egyszerű. Neked sem, neki sem, nekem sem. Nehézségek, akadályok persze mindig vannak úgy, mint gyermekbetegségek, vendégség, családi ünnepek. De ha a hétköznapokban odafigyelsz, akkor a zavarosabb időszakokban is automatikusan, gondolkodás nélkül a jótékony felé tartasz majd úgy, hogy észre sem veszed. Ami szokásoddá válik, az nem okoz többet fejtörést, nem igényel külön erőfeszítést, mert visz magával a ritmus, ha úgy tetszik, a pozitív értelemben vett megszokás.

Ha pedig úgy érzed, egyedül nem megy és szükséged van pontos útmutatásra és segítségre, elérsze-mailbenmárciustól ismét Online Életmód és Személyi Tréneredként.

Addig pedig #SzupeRmamizz! 😉

 

Recommended Posts

Leave a Comment