Ti írtátok: Orsi SzupeRmami az Újrakezdésről

Kedves SzupeRmamik!

Orsi SzupeRmamit már a kezdetek kezdete óta ismerem. Ott volt az első SzupeRmami babás Futáson és onnantól kezdve mindegyiken. Versenyeztünk, edzettünk együtt kő keményen, s lelkesedése, kitartása második babája születése után sem hagyott alább.

Orsi az élő, mozgó, mindig mosolygó példa, hogy két Gyermek mellett is lehet úgy csinálni a dolgokat, hogy az Anyaság minden öröme mellett igazi ragyogó Nők maradjunk. Köszönöm Neked Orsi kiapadhatatlan humorérzékedet, kitartásodat és bizalmadat!

Találd meg önmagad! – SzupeRmami program – Beszámoló

Hogyan lettem SzupeRmami?

Elöljáróban annyit árulnék el magamról, hogy világ életemben gondom volt a súlyommal, de a dolog egy időben legyőzött, és nem foglalkoztam vele. Persze más dolog tinikorban a puficsajnak lenni, mint már felnőttként, anyaként azzal szembenézni, hogy ez már nem csak az alakról és az elismerő tekintetekről szól, hanem az egészségről is.
Sosem voltam egy kitartó alkat, sokat sportoltam, egyik sportágból a másikba ugráltam, de csak egy valamiben voltam kitartó, 4 évig karatéztam. Ennek is már 10 éve.

Szerencsére 2013 nyáran „belefutottam” a SzupeRmamik legszuperebb Ritájába, és őszintén mondhatom, hogy megváltoztatta az életemet.
Elkezdtünk együtt futni (na meg persze a babákkal és a csapattal), és olyanokat hozott ki belőlem, amire azt hittem nem vagyok képes. A támogatásával olyan falakat döntöttem le magam körül, amik új életmódot tettek lehetővé a számomra. Így én, aki még a középiskolai tókör futást is azzal csaltam el, hogy busszal mentem két megállót (ez így igaz), lefutottam a hatodmaratont.

Aztán terhes lettem, a futás természetesen így abbamaradt, de a 9 hónapnyi terhesség a babavárás mellett a tervezgetéssel is telt. Terveztem, hogy ha lehet, mit, hogyan, hol fogok sportolni, mi az, amit lehet a babával, mi az amit anélkül. A nagy tervezgetés közben indította el Rita a Találd meg önmagad! programot, amire nem volt kérdés, hogy amint lehet, benevezek.

A kezdetek

Természetesen irtó nagy elánnal álltam nSzupeRmami 001eki, alig vártam, hogy legyen végre időm tornázni, gyakorlatilag eköré szerveztem a napomat/napunkat.
A gyakorlatok tök jók voltak, szépen táblázatba rendeztem, hogy melyik nap, melyik tornát kell néznem együtt mondtam a Videó-Ritával, hogy mit kell csinálni.

Persze marha nehéz volt, mert én sosem voltam a tornázás-aerobikozás híve, én a „konkrét” sportokat szerettem, amikor „csinál is valamit az ember”, persze ezek a gondolatok, mára már irtó nagy butaságnak tűnnek J Szóval nehéz volt, mert meg kellett értenem a tornázás lényegét. Hogy nem csak felemelem a kezem, hanem tolom, húzom, nyomom, lököm, stb. 🙂 Nagyon nagy önismeretre van szükség a tornázáshoz, a szó fizikai értelmében. Hogy tudjak figyelni egyes izom-csoportokra, hogy tudjam érezni, amit érezni kell, hogy ott fájjon, ahol fájni kell. 🙂

Sokkal fittebb lettem, nem voltam enervált, még a legminimálisabb éjszakai alvás után sem, és bátran kihagyhattam a délutáni alvást vagy a kávét is. Energizált a mozgás.

A második hét közepén 3 kg mínuszban voltam. Olyan büszke voltam magamra! Olyan helyeken fáj, amikről nem is tudtam, h 1, léteznek, 2, ebből kifolyólag, hogy fájhatnak, 3, hogy egyáltalán van mód arra, hogy elérjem, hogy fájjanak…
Vérszemet kaptam, és pár nap múlva megint megmértem magam. 2 kg plusz. Itt volt az első mélypontom.

Agy-torna

A torna, a diétával, az egész életmód fejben dől el, ez nem kérdés. Eldöntöm, hogy akarom csinálni. Eldöntöm, hogy csinálok is valamit. Vagy pont nem csinálok valamit. Eldöntöm, hogy tornázok, hát tornázok. Eldöntöm, hogy nem zabálok, hát nem zabálok. Marha egyszerűen hangzik, pedig ez igen is nehéz. Annak idején, a dohányzást könnyebben abbahagytam, mint most a nassolást. Ennem KELL. Ami persze igaz, enni kell, ezt senki sem vitatja, főleg nem egy anyukától, aki anyatejjel táplálja a gyermekét, a kérdés, hogy mit?

A probléma az, hogy tudok én egészséges ételeken élni, gond nélkül, de amiket tudok és meg szoktam csinálni, az szinte kivétel nélkül elgázosítja a baba bélrendszerét, ami természetesen senkinek sem jó. Párolt céklán meg nem bírok élni, kicsit hedonista vagyok, ha kajálásról van szó.

Így a csekélyke egészséges étkezést bőven pótoltam „Egy kicsi nem árt” ételekkel, édességgel, finomsággal.

Aztán persze a harmadik hétre már kicsit monotonná vált a torna is. Már nem jókedvűen „szinkronizáltam” a videókat. Unottan terítettem le tornaszőnyegemet.
Nem vagyok egy nagy monotónia tűrő típus, sőt, és kitartó sem vagyok. Az érdeklődésem (persze, mint mindenkié) olyan, mint egy üstökös. Feltűnik az égen, nagy, fényes, mindent megvilágít, aztán elhalványul, és csak egy gyenge csóvácskát húz maga után. Az életemben nagyon kevés olyan dolog van, amit elkezdtem és be is fejeztem. És mivel tudom magamról, hogy ehhez iszonyatosan nagy erőfeszítéseket kellett tennem, ezért büszke is vagyok. Nem az eredményekre, azokat bárki elérheti. Magamra vagyok büszke, hogy túlléptem magamon, és nem adtam fel. Mert ez is agyban dől el. Elhatározás kérdése az egész. Csak csinálni kell, és kész, akkor is, ha nincs kedvem, akkor is, ha csak este 11kor tudok nekiállni, meg-kell-csinálni és kész.

Meg tudnám, mert akarom. Mert nem akarok potrohos anyuka lenni. Dögös anyuka akarok lenni. Azt akarom, h jó nő legyek a férjemnek, jó nő -kép legyek a fiamnak, és jó nő – és jó példa- legyek a lányomnak.

Ja, és persze magamnak, el ne felejtsük, mert ez fontos, sőt a legfontosabb, magamnak akarok a leginkább jó nő lenni. Olyan sokáig tartott el- és felismernem, hogy lehetek jó nő egy kis erőfeszítéssel és én nem akarom ezt elengedni.

Ezek a gondolatok segítettek folytatni a programot, amikor azt hittem, hogy fel fogom adni.

Fordulópont

A harmadik hét végén, amikor kb. nem tudtam felállni az izomláztól, anyukám megkérdezte, hogy ennyire fontos ez most, hogy ennyire fájjon mindenem? Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy igen, ennyire fontos ez most.

Kétgyerekes anyuka lettem. Ha elnézem a környezetemben, családomban élőket, akkor el kell gondolkodnom az életemen, mert eljött az a pont, ahol vagy változtatok az életvitelemen, vagy kezdődik a kóros elhízás (eddig sem voltam éppen vékony), a nagyasszonyos megjelenés, az XXXL meg Dundivat boltokban vásárlás meg a dauerolt haj (na jó, ez talán nem).

És mikor lenne időm, ha nem most?

Majd, ha megyek vissza dolgozni? Persze, két gyerek mellett rohanás lesz az egész, de kimondottan arra, hogy alakot formáljak, már nem marad majd idő, vagy ha igen, azt inkább a gyerekeimmel tölteném (persze tudom, majd megyünk bringázni meg ilyesmi). Szóval idő most van erre, később csak fenntartani leszek képes az állapotot. És nem akarok együtt élni a potrohommal, és nem akarok együtt élni azzal, hogy a combjaim kidörzsölik egymást, vagy, hogy ne tudjak egy normális melltartót venni magamnak, mert nincs méret.

Sose hittem volna, hogy valaha hatni fognak rám ilyen sportos-futós-fitness-es motivációs baromságok de igen.

És szerintem tök jó, mert ez azt jelenti, hogy elkezdődött egy szemléletváltás is az életemben (mondjuk az már a babakocsis futással elkezdődött, de a lényeg, h meg is maradt 9 hónap kihagyás után is).

Pont ezért szép a sport meg a testmozgás, hogy önfegyelmet, kitartást is biztosít.Iron Girl_20140824

Ja, és még egy gondolat: mindamellett, amit írtam fent, pozitív hozományát a sportolásnak, van még egy, ami anyaként igenis hathatós érv: a példamutatás. Mi, azon kívül, hogy néha eljártunk kirándulni apukámmal, nemigen csináltunk semmit. Tv nézés volt, esetenként kártya vagy társasozás. Ellenben, pl a férjem mesélte, hogy ők eljártak futni az apukájával. Eljártak együtt tollasozni (sőt, az apukája még mindig jár) Én nagyon szeretném, ha el tudnánk menni majd együtt biciklizni, és ha a gyerekek példát látnának abban, hogy nem csak ülünk és meresztjük/növesztjük a fenekünket itthon. Jó lenne egyszer páros teniszt/tollaslabdát játszani, vagy ha büszkén ülhetnék a lelátón, amikor edzésre járnak, vagy éppen valami versenyük van.

Na még egyszer a lényeg: példát kell mutatni.

Összefoglalva ezt a szótengert

Tudom, hogy össze-vissza zagyváltam, és nem sok logika van a fent leírtakban, de muszáj volt a naplómból egy-két gondolatot beemelnem ide, mert ezek az érzések, gondolatok konkrétan a program közben születtek, és úgy érzem teljesnek az összefoglalót, ha a fizikai változások mellett a fejemben végbement változásokat is rögzítem.

Volt, hogy kihagytam egy tornát? Volt. Másnap bepótoltam? Be, sőt, volt, hogy dupláztam is, a lelkifurdalásom miatt. Volt, hogy reggel tornáztam (ez volt a legjobb), volt, hogy délután, volt, hogy éjszaka, már-már átcsúszva a következő napba. Volt izomlázam? Még szép, szinte mozdulni sem tudtam! Megérte? IGEN!

Az első napon lemértem mindenemet, súly, körméret itt, ott. Tornáztam lelkesen (hol jobban, hol kevésbé) de sajnos a sors közbeszólt, és az utolsó 3 nap tornát ki kellet hagynom. Az utolsó csütörtökön este akartam abszolválni az előírt adag mozgást, miután a gyerekek lefeküdtek, de sajnos a Fiacskám kórházba került. Szerencsére nem volt sem túl vészes, sem túl hosszú az ott-tartózkodás, de nyilván nem az volt a fontos, hogy hazarohanjak tornázni egyet, vagy lemérni a combjaimat.

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy jól teljesítettem.

4 kg-gal vagyok könnyebb, az alakom kétséget kizáróan jobb lett – ezt sajnos fotóval nem tudom bizonyítani, de a férjem mondta, ő meg nem dobálózik csak úgy nagy szavakkal.

A program szerintem tökéletes a szülést követő regenerálódásra. Az én ízlésemnek egy kicsit monoton volt összességében, de ez csak a jellemet erősíti: csinálni kell, ha tetszik, ha nem. Nem hajt túl, ellenben visszaszoktatja a testet a mozgáshoz. Fittséget biztosít. Vitalizál. Ez talán fontosabb, mint a súlyban-centikben mérhető siker. Ép testben, ép lélek – én ebben tényleg hiszek.

És persze jól esnek az elismerő szavak. Na nem azért, mert egy hónap alatt pikk-pakk bombanő lettem, hanem azért, mert elismernek azért, amiért két gyerek mellett is képes vagyok odafigyelni, olyan apróságokra, mint az én jólétem. Mert persze minden anyuka háttérbe szorítja magát, ez teljesen természetes, de amellett, hogy jó anya, feleség, leánygyermek, testvér, sógornő, barátnő, szomszéd vagy, ott vagy Te is. Ahogy egy vicces kis közmondás mondja: „A happy wife is a happy life” 🙂 Remélem érthető az analógia. 🙂

Hajrá SzupeRmamik!!!

Látod? Senki nem mondja, hogy könnyű lesz, de éppen ez teszi ennyire széppé ezt a harcot. Mert az eredményért csak Te tudsz megharcolni, viszont amit elérsz, az kizárólag a Te érdemed.

Változtass, hogy változhass!

Találd Meg Önmagad!

Szerezd Vissza a Tested!

SzupeRmami Online Tréner

Érted, Neked, Veled!

#fogyás, #egészségeséletmód, #fogyásszülésután, #TaláldMegÖnmagadProgram, #SzupeRmamizz, #Fit2015

Recommended Posts

Leave a Comment